Háború idején a múzsák ugyan hallgatnak, de szerencsére a jó szándékú emberek nem - írta a baja.hu.
A cikk forrása Baja város honlapja, az írást változtatás nélkül közöljük.
Tele volt adománnyal a kisbusz és a kisteherautó is. Bizonyítani ugyan aligha tudnám, de erős bennem a gyanú, hogy a háborús hírek és történések hallatán Baján Szulinszki Helga volt az első, aki azonnal mozdult, és a sajnálkozáson, együttérzésen túl is tenni akart valamit. Persze, akik ismerik, azok nem lepődtek meg ezen: mindig is fontos volt számára a humanitárius tevékenység, több esetben gyűjtött már adományokat, segített, ahol tudott. Jelen akciót élete legnagyobb kihívásának nevezte, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen egy hét megfeszített munkája áll mögötte. Első figyelemfelhívó posztjaira még csak néhányan reagáltak, a hír azonban futótűzként terjedt az ismerősök és ismeretlenek, bajaiak és vidékiek között, a civil aktivista telefonja pedig megállás nélkül csörgött, csak jöttek és jöttek a felajánlások és a csatlakozási ajánlkozások. Napokig járta a vidéki adományozókat, összeszedve a csomagokat, közben pedig több, hozzá csatlakozó gyűjtőpont is létesült, ahol szintén ott hagyhatták hozzájárulásukat mindazok, akik úgy gondolták, segítenének. Ki-ki lehetőségei szerint. Volt olyan, aki több százezres nagyságrendben ajánlott fel adományt, és bőven akadt olyan is, aki saját magától vonta meg azt a keveset, amit adhatott. A jó szándék és az óhaj, hogy bárcsak minél előbb véget érne ez a rémálom, ott volt minden szelet csokoládéban, minden csomag pelenkában, minden egyes dobozos tejben… Élőláncban igen gyorsan megy a pakolás Egy hét alatt mintegy három tonnányi adomány gyűlt össze, ezt a civil aktivista tíz segítőjével két délutánon át válogatta, csomagolta és címkézte fel oly módon, hogy a kipakolásnál is azonnal egyértelmű legyen, mit rejtenek a dobozok.
Az rögtön látszott, hogy ennyi csomaghoz komoly szállító erő kell, de ez is megoldódott. Előbb Tataházáról jelentkezett Magyar Péter , a Magyar Szikvízüzem tulajdonosa, felajánlva teletankolt kisteherautóját, amelyt maga vezetett, és két embere is elkísérte, hogy segítsen a rakodásban. A bácsalmási gyűjtéshez – ahol György Renáta civil aktivista vállalta a koordinálást, majd csatlakozott a bajai csapathoz – pedig Nagy Noémi , Mátételke polgármestere ajánlotta fel az önkormányzat (szintén teletankolt) kisbuszát, amelyet maga vezetett. A két nagy szállítójármű mellett Szulinszki Helga és férje személyautójának csomagtartója is megtelt, és az utazás reggelén a csapathoz csatlakozó Összefogás a Bajai Cicákért Egyesület aktivistái is tele csomagtartóval utaztak Csegöldig.
Szulinszki Helga és férje Babik Róbert polgármesterrel és Mazló Ferenc egri vállalkozóval Az úticél csak indulás előtt vált egyértelművé, Szulinszki Helga sokáig nem tudott pontos választ adni arra, hová is indulna el a rakománnyal. Azt az első pillanattól tudta: olyan helyre szánja a csomagokat, ahová kevesebb segítség jut, kisebb figyelem irányul, a szükség azonban jelentős. Érdemes volt kivárni az isteni szikrát, és észrevenni egy kis határ menti falu jelzését a világ felé: pénteken már tudtuk: a Bajától mintegy 500 km távolságra lévő Csegöld lesz a célállomás, ott várják nagy szeretettel és reményekkel a segítséget. Babakocsik is érkeztek, nagy hasznát veszik majd a menekülő családok Csegöld 700 lelket számláló kis település az ukrán-magyar határ mellett, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a fehérgyarmati járásban. Utóbbi információ azért fontos, mivel az érkező menekülteket, Fehérgyarmaton regisztrálják, és onnan küldik őket tovább, például a Csegöldhöz hasonlatos határ menti kis falvakba, ahol az emberek maguk sem tehetősek, jó szándékban és segítőkészségben azonban nagyon is gazdagok. Fedicsné Budai Andrea például arra a hírre, hogy megérkeztek a faluba az első menekültek, a családjának főzött ebédet kapta le a tűzhelyről, és vitte a közösségi házba, hogy a napok óta úton lévő, elcsigázott asszonyok és gyermekek meleg ételhez jussanak.
Egy emberként állt mellé a teljes faluközösség, megkezdődött a szervezés, szálláshelyek kialakítása. Babik Róbert polgármester – aki a szombat délelőttjét is az adományok átvételére fordította – elmondta: Csegöldre gyakorlatilag az első perctől érkeztek menekültek, akik gyakran egy papucsban, váltás ruha nélkül jöttek át a határon, mindenre szükségük volt. Kényelmes ágyak várják a megpihenni vágyókat – Elsősorban házakban próbáltuk őket elszállásolni, mert arra készülünk, hogy hosszabb ideig lesz szükségük menedékre. Néhányukna k van itt rokonsága, ismeretsége, azért jöttek épp ide, másokat ide irányítottak, vagy a lakosság ment ki értük a határhoz, és hívta őket ide, hogy megpihenjenek.
Próbálunk mindenben segíteni. Főként élelmiszerre, tisztálkodási szerekre volt szükség, de ruha is kellett a gyerekeknek, tűzifa az átmeneti szállásokra. Adminisztratív ügyintézésre egyelőre itt nincs szükség, mert a menekültek regisztrációja Fehérgyarmaton történik, az egészségügyi ellátásukat azonban megbeszéltük a háziorvosunkkal: akinek problémája van, nekünk jelzi, mi pedig irányítjuk hozzá az orvost.
