Ennek köszönhetően tudtunk fennmaradni, és nem is rossz a csapatunk: 2012-ben és 2018-ban is bajnokságot nyertünk az NB II-ben - írta a Baja.hu.
Akár versenysport, akár kedvtelés: a sakk kitűnő elfoglaltság Fotó: Kelemen Áron Az utóbbi időszak átszervezései a sakkozókat is érintették: a szellemi sportot versenyszerűen űzők a Bácskai Kultúrpalotában kaptak heti két délutánt a szinten tartó edzésekre és vérre menő mérkőzésekre.
Persze, vérről szó sincs, a hangulat kifejezetten barátságos, a laikus szemlélő pedig csak kapkodja a fejét a gyors, de csöppet sem átgondolatlan mozdulatok és manőverek láttán. Itt együtt játszanak kicsik és nagyok, általános iskolások és nyugdíjasok, akiknek közös szenvedélyük a sakk iránti rajongás. Így van ezzel Jávor Sándor is, aki 43 éve tagja a csapatnak, de vannak itt nála idősebb játékosok. Azt is elmondja: Baján komoly hagyománya van a szellemi sportnak. – Tudomásom szerint városunkban már az 50-es években is működött sakk kör, Bajai Építők néven: 100 fős városi bajnokságról szóló újságcikkeket találtam abból az időből. Magam 2006 óta vezetem a csapatot, akkoriban, Rajnai tanár úr, halála után senki sem akarta vállalni ezt a feladatot, végül engem szavaztak meg a tagok. Eleinte a megyében játszottunk, de 1993 környékén sikerült ismét beverekedni magunkat az NB II-be, igaz, akkor két év után ismét kiestünk. Utána jött egy könnyítés, amelynek segítségével vissza tudtunk kerülni az NB II-be, és azóta is tartjuk a pozíciónkat. Régen legalább 95 százalékban bajai játékosokkal dolgoztunk, mára azonban a fele légiós – meséli az edző. Jávor Sándor edző több mint négy évtizede tagja a klubnak
Hozzáteszi: az lenne a természetes, ha a 18. életévüket betöltött fiatalokat az ifi csapatból át tudnák emelni a felnőttekhez, csakhogy a nagyobb része elmegy tanulni Szegedre, Pécsre, Budapestre, és valószínűleg nem is tér vissza. A legjobbakat pedig áthívják a jobb egyesületek. Baja most egyfajta gyűjtőbázisként is működik, hiszen a környéken mindenhol hasonló problémák miatt megszűntek a sakk csoportok, ezért vidékről, pl. Kalocsáról, Madarasról, de még Szerbiából is idejönnek játszani. – Ennek köszönhetően tudtunk fennmaradni, és nem is rossz a csapatunk: 2012-ben és 2018-ban is bajnokságot nyertünk az NB II-ben. A feljebb jutáshoz igen sok anyagi forrás kellene, és további játékosokat is kellene találnunk. Jelenleg 26 igazolt játékossal számolunk, mellettük ott vannak az amatőrök is. Sok az idős játékosunk, de közülük többen elmaradtak a covid miatt. Persze, olyan is van, akit semmi sem tántoríthat el, és igazi szenvedéllyel vesz részt mindenben – mondja az edző, és szavaiból kiderül, hogy ő maga is ilyen. Felidézi: még a szakmunkás képzőben tanulta meg a játékot Bakos László tornatanártól, aki mindig kereste a jó képességű diákokat, és külön is foglalkozott velük. – Én is tőle kaptam kedvet. Akkoriban a Belvárosi Cukrászdába jártak be az amatőr sakkozók, ott vívták élet-halál harcaikat olyan komoly tételekben, mint egy-egy gombóc fagyi: az egyik rokonom is oszlopos tagnak számított, tőle is számos fogást ellestem. Aztán ittmaradtam – összegzi az edző, aki a kezdőkkel külön foglalkozik a Bartók Béla utcai kis irodában, a versenysportolókkal pedig a kultúrpalotában. Több elismert játékos is kinőtt már a bajai klubból: Pataki Győző nemzetközi mesterként a balatonfüredi csapatot erősíti, Amstadt Áron NB I-ben játszik, Taskovics István szintén tanít már. Jávor Sándor azt mondja: a jó sakkjátékos legfőbb ismérve a türelem.
– Egy sakkmérkőzés akár 4-5 órát is eltarthat, ezt bírni kell idegrendszerrel is. Fontos a figyelem, a koncentrálás, a jó memória, és a kudarcot is jól kell kezelni. Aki sakkozik, sokkal megfontoltabb lesz: mint egy hadvezérnek, előre kell gondolkodnia – mondja az edző. A jövőt illető tervei kapcsán elmondta: minden évnek úgy indul neki, hogy ez lesz az utolsó, de persze valami mindig tovább lendíti, és biztos, hogy a szülők és az aktív tagok támogatásával a végsőkig fenntartja a csapatot. Facebook galéria Az egyesület legnagyobb reménysége és éltáblása jelenleg Könyves Álmos. A 15 éves fiatalember a Szent László ÁMK diákja, és nagymesternek készül. Okosan, higgadtan, összeszedetten nyilatkozik, amely képességét sok felnőtt is megirigyelhetné. Mint mondja: a sakk hat éves kora része az életének, nagyapjával, édesapjával, idősebb testvérével is sokat játszott, de amikor a családban már nem akadt ellenfele, tovább kellett lépni, így jutott el a klubba.
– Apa ismerte Sanyi bácsit, elvitt hozzá hat éves koromban, nála erősítettem meg az alapokat. Közben Szekszárdon, Bátaszéken részt vettem gyerekversenyeken, és mivel sikereket értem el, megjött a versenyzési kedvem. Onnantól már csak egy célom volt: minél erősebb sakkozónak lenni, minél rövidebb idő alatt. Ennek érdekében az országban többfelé is elmentem különböző versenyekre. Megpróbáltam minél több úgynevezett élő pontot gyűjteni: ez mutatja, hogy az adott játékos milyen erős. Jelenleg is ezen pontok gyarapítására törekszem.